Egy jó példa! Amikor a jót hozzák ki a játékosokból

Tavaly próbajátékon vett részt Mari Zolinho barátom a Sparta Prahánál.

Nemrég mesélte, hogy az edzőmeccsükön furcsa dolgot tapasztalt. Olyat, amilyet sem itthon, sem Spanyolországban nem.

Amikor hibázott egyet, akkor a csapattársai nem szidták le, hanem a hiba után még jobban adták neki a labdákat, hogy ezzel legyen esélye jó megoldásokra, amivel visszahozza az önbizalmát.

Azt mondta Zoli, hogy nemcsak vele tettek így a társak, hanem mindenkivel, aki hibázott. A hiba utána elkezdték tömni labdával, hogy rendbe jöjjön az önbizalma.

Ezt bizonyára az ottani edzők nevelték bele a játékosokba. Hatalmas gondolat egyébként!

Nem a hibára figyelnek és üvöltenek, hanem igyekeznek a jót kihozni a játékosokból, pl egy ilyen trükkel.

Milyen lehetőségek lehetnek még arra, hogy a játékosok megnyugodjanak a mérkőzésen vagy a hiba után, és visszanyerjék az önbizalmukat?

***Meccs előtti szertartások***

Minden játékosnak vannak meccs előtti kis rituáléi. Melyik cipőt veszi fel előbb, melyiket köti be, melyikkel lép először a pályára, hányadik játékosként áll be a kivonuláshoz stb.

Ezek mind olyan rítusok, amelyek a játékosok önbizalmát növelik, és megnyugtatják a lelküket.

Annyira érdemes figyelni, hogy olyan dolgokat csináljunk ilyenkor, amiket biztos mindig meg tudunk valósítani. Nehogy emiatt ne tudjuk jól kezdeni a meccset.

Egy volt válogatott játékos mesélte nekem, hogy ő mindig akkor nyugodott meg, amikor a lelátón meglátta az apukáját. Minden stadionban kinézett rá ez a srác, intettek egyet egymásnak, és csak a meccsre figyelt onnantól. Egyszer egy Fradi-Újpest meccsen a középkezdésnél nem látta az édesapját. Az egész első félidőben ezen aggódott, hogy mi lehet vele, nem is ment neki a játék. Félidőben, amikor ment be az öltözőbe, akkor füttyentett neki az apukája, észrevették egymást, és a második félidőben már jól ment neki.

Végtelen mennyiségű csapatrituálé is létezik. Meccs előtti zene az öltözőben, közös fogadkozás, meccs előtti összeállás és kiáltás stb.

***Az első pár percben, első pár labdaérintésnél csak a tuti***

Ez is egy szokványos dolog. Ha izgulós típus a játékos, akkor ajánlott neki, hogy az első pár labdaérintését tutizza le. Úgy kérje el a labdát és olyan passzokat adjon, ami tuti sikerül neki.

Volt olyan csapattársam, aki rendkívül jó támadó volt, de ha az első pár labdaérintése vagy csele nem jött be, akkor gyakorlatilag elvesztettük arra a meccsre. Ilyen játékosoknak is segítség lehet ez a trükk.

Ezt szintén lehet csapatszinten is kérni a játékosoktól, ha pl. erős ellenfél ellen játszanak. Az első 5-10 percben próbálják a legegyszerűbb dolgokat meglépni, hogy megjöjjön az önbizalmuk.

Sőt, ezt a technikát nagyon fontosnak tartom a mérkőzés közben is. Ha egy játékosomat túlzottan megfogja, ha hibázik, akkor azt szoktam tőle kérni, hogy a hiba után a következő 2-3 megoldása tuti legyen, hogy visszarázódjon.

***Középkezdés után adjuk körbe a zsugát***

Brazil csapatoknál többször megfigyelhető, hogy ahogy elkezdődik a meccs, az első támadás előtt körbeadják a labdát mindenkinek (a kapust is beleértve). Ha mindenki hozzáért, megvolt mindenkinek az első jó érintése, akkor mennek csak előre.

Ez szintén egy nyugtató, önbizalom növelő technika.

***A jót vegyük észre***

A legegyszerűbb módja annak, hogy a társunknak önbizalmat adjunk a hibája után, hogy ha a hibájában is észrevesszük a jót és biztatjuk.

Pl. a jobb szélső ellőtte 35 méterről és fölé ment.

Lehetséges válaszok:
– „Nem baj, jó meglátás volt!”
– „Nem baj, vissza tudunk így zárni!”
– „Most fölé ment, de a következő beakad, próbáld meg megint.”
– „Nem baj, de legalább óriási erő volt benne!”
– „Király volt, ezzel érzi az ellenfél, hogy támadni akarunk!” stb. stb.

A lényeg, hogy a jó és a rossz mindig jelen van. Rajtunk múlik, hogy melyiket vesszük észre.

Ha csupán a józan eszünkkel gondolkodunk, rájövünk, hogy ha egy hiba után leoltjuk a társunkat, netán üvöltünk vele, akkor azzal nemhogy segítünk magunkon, de még rontunk is a helyzeten!!!

Elmegy neki is az önbizalma, könnyen előfordulhat, hogy tartani fog a hibától, és pont ezért hibázik legközelebb is. Ezzel a csapattársunk játékát is lerontjuk, de végeredményben az egész csapat teljesítményére is negatívan hatottunk!

Sokkal jobban járunk, ha biztatjuk. Ha más jót nem is tudunk meglátni a hibájában, minimum a szándékot dicsérjük meg!

Senkinek sem célja, hogy hibázzon, így tuti, hogy a hibázó társunk is jót akart. Szóval hiba esetén minimum a szándékot lehet dicsérni, és bátran hozzátenni, hogy legközelebb menni fog!

Legyél játékos, szülő vagy edző, lásd meg mindig a jót a csapatod játékosaiban, mert csakis így segíthetsz nekik a legjobban!

#neofutball #lesznekvilágklasszisaink