Nagyon sokszor hallani, hogy az igazán nagy teljesítményekhez végtelenül bírni kell a monoton, száraz gyakorlásokat. El kell tudni viselni újra és újra a kudarcokat ahhoz, hogy elérhessük a céljainkat. „Bírd az unalmas és sikertelen munkát, mert különben nem érheted el a céljaidat!”

Nemrég beszélgettem egyik játékosunkkal, aki folyamatosan hihetetlenül magas célokat tesz maga elé. Amikor nem sikerül elérnie, egyre jobban befeszül tőle, és nem igazán tud jól teljesíteni emiatt.

Ültünk a kispadon, rámutattam a kispad tetejére, és azt mondtam neki:

„Tegyük fel, hogy magasugró vagy, és át akarod ugrani a 2 méter magas padot.

Ha úgy állsz hozzá, hogy mindig át akarod ugrani a kispadot, akkor lesz kb. 98 kudarcélményed és kettő sikered a 100-ból. Ez bizony nem túl vonzó dolog. Túl magasra tetted a lécet. Ebben az esetben a célodat minél jobban meg akartad közelíteni.

De mi van akkor, ha ugyanebben az esetben azt tűzöd ki célul, hogy minden egyes ugrással minimum 50 cm-et ugorj és minél jobban túlszárnyald azt?

Ugyanúgy beleadod, ami tőled telik, de most nem a cél megközelítése lesz előtted, hanem az, hogy a célodat (50 cm) minél jobban túlszárnyald. Ebben az esetben a 100 ugrásból minimum 98 sikeres lesz, és alig lesz kudarcélményed.

Mind a kettővel fejlődni fogsz, de melyik a vonzóbb?”

Lényegében mi pontosan ezt csináljuk az oktatásunk során. Az egyszerűség kedvéért vegyük azt, hogy valaki el szeretne dekázni 100-ig.

Akkor nem azt mondjuk, hogy a cél 100, ha majd elérted, akkor jó lesz, de addig folyamatosan gyakorolj sikerélmény nélkül, tűrd a monoton száraz gyakorlást. Bírd a sok kudarcot, majd meglesz az eredménye.

Ebben az esetben egy csomó kudarcélmény érné a játékosokat és könnyen elmenne a kedvük az egésztől.

Ehelyett megnézzük, mennyire tud dekázni, és olyat tűzünk ki célul, amit szinte biztos, hogy mindig megugrik. Ugyanakkor biztatjuk, hogy a tuti szintet a lehető legjobban szárnyalja túl.

Ezzel folyamatos sikerélménye lesz, és nem megy el a kedve a gyakorlástól.

Apró különbség a két megközelítésmód között, de hihetetlen különbségeket hoz magával.

*** Ne a célt akarjuk megközelíteni, hanem a célunkat akarjuk a lehető legjobban túlszárnyalni! Az egyik sok kudarccal jár, a másik rengeteg sikerrel. ***

Dárdai Pali mesélte nekünk, hogy az egyik Bundesliga-edzője mindig azt a célt tűzte ki a csapat elé, hogy a következő 4 meccsen szerezzenek 7 pontot. Ezzel a játékosok megnyugodtak, mert nem azt érezték, hogy itt minden meccsen nyerni kell és minden mérkőzés létfontosságú.

Pali edzőként ezt úgy változtatta meg, hogy 4 meccsen 6 pont volt a cél. Ezzel hihetetlen terheket szedett le a magyar válogatott játékosokról, a Hertha-játékosokról, a stábjáról és saját magáról is.

Gondoljunk bele, mekkora különbség van aközött, ha az edző azt mondja, hogy 4-ből 4-szer kell nyerni (magas a cél, csak megközelíteni vagy elérni lehet).

Illetve, ha azt mondja, hogy 4 meccsből 6 pont a cél (alacsonyra van rakva a cél, ami önbizalmat és sikerélményt ad, és igyekeznek minél jobban ezt túlszárnyalni).

Ne a célt akarjuk megközelíteni, hanem a célunkat akarjuk a lehető legjobban túlszárnyalni!

#neofutball #lesznekvilágklasszisaink

Dárdai Pál hatalmas terheket vett le a játékosairól, ez eredményekben is megmutatkozott

Facebook
Facebook