Egyszer megkérdeztem Sz. Nagy Tomi cimborám 4 éves kisfiát, hogy mit lát szépnek az életben.

Erre azt válaszolta, hogy: „A fákat!”

Boldogsággal telve csillant fel a szemem, mert nem egy sablon világ sablon válaszát hallottam. 

Egyből érdeklődve válaszoltam: „Az király! És mi a szép a fákban?”

Közben az én szemem előtt is megjelent egy gyönyörű tavaszi napsütésben ragyogó magas fa, ahogy lentről nézek rá.

Jött is a kis cimborám válasza: „Hát a levelei!”

Erre azonnal láttam magam előtt ugyanazt a fát. Csak egy kissé részletesebben néztem, és láttam, ahogy a levelek között átragyognak a napsugarak, és a levelek oly könnyeden mozognak a lágy szellőben.

Ekkor jöttem rá, hogy amikor úgy igazán bele akarunk merülni valamibe, ahhoz meg kell látnunk az adott dolog szépségét. Ha valamit nem látunk szépnek vagy nem szeretünk, akkor abba nem tudunk belemerülni.

De ha meg van a szeretet és a szépségét is látjuk, akkor elkezdjük megfigyelni, hogy hogyan is működik az adott dolog, és elkezdjük figyelni a részleteit is. Ezáltal belemerülünk az adott dolog működésébe, részleteibe, szépségébe, és elindul egy felfedezési (megismerési), alkotási folyamat.

Felmerül a kérdés, hogy miért is fontos ez?

Akkoriban több kiégett labdarúgóval foglalkoztam, és azon agyaltam, hogy hogyan tudnám felkelteni bennük az olthatatlan vágyat a labdarúgás iránt. Hogyan tudnám elérni, hogy újra élvezzék a focit.

Sajnos azok a srácok már évek óta csak azt kapták, hogy mit kell a pályán tenniük. Senki sem kérdezte meg őket, hogy ezzel tudnak-e azonosulni.

Túl sok időn keresztül kapták az olyan „Ne légy önmagad!” utasításokat, mint a „Ne cselezz! Csak az egyszerűt! Ne színezd! Egy-két érintővel játssz!” Stb. stb.

Egy idő után elveszett belőlük a hajtóerő ezáltal, méghozzá a belemerülés képessége. Mert ha ők belemerültek az edzéseiken, hogy önmagukat adják például cselezés formájában, akkor azonnal jött a válasz, hogy ne cselezzenek.

Ez a kislegény mutatta meg nekünk az utat, hogy igazából jó irányba haladunk. 

Hiszen egyszerűen csak annyi a dolgunk, hogy megmutatjuk a játékosainknak a labdarúgás szépségét, megmutatjuk azt, hogy mit szeretünk benne. Emellett azt is megmutatjuk, hogy hogyan működik, hogyan legyenek szépek a mozdulataik, hogyan mozdítsák direkt a védőt jobbra, balra, vagy előre, ha úgy van kedvük.

Messi bemozdítja Boatenget balra, hogy kibillentse és előnytelen helyzetbe hozza
Ahogy az előnyös helyzetéből elkezd kifordulni Boateng, úgy máris előnytelen helyzetbe került, és Messi azonnal elindul a labdával jobbra

Boatengnek esélye sem volt…

A Messis szitu oktatható, sőt mi több, a játékosok ezt a helyzetet direkt elő is tudják teremteni bármikor!

Képzésünk során az a feladatunk, hogy megtaláljuk velük közösen azt, hogy ők valójában kik is a pályán, és ezt a labdarúgó személyiséget hogyan tudják kibontakoztatni, mint a legnagyobb világklasszisok.

A legfontosabb teendőnk, hogy óvjuk a játékosaink belemerülő képességét és engedjük meg nekik, hogy önmaguk legyenek! Hadd fedezzék fel a bennük rejlő zsenit, és ne öljük ki a játék szeretetét.

A belemerülés képességének feltétele az adott dolog iránti szeretet és szépség megélése!

„A labdarúgásnak akkor van művészi hatása, ha van benne érzelem.”

Dr. Kalocsay Géza

Dr. Kalocsay Gézáról:
„Edzőként 1946-tól 35 éven át hat országban dolgozott. Legkiemelkedőbb edzői eredményei: a Partizan Beograd-dal jugoszláv kupagyőztes, a Standard Liège-zsel belga bajnok, az Újpesti Dózsával KEK elődöntős, a Górnik Zabrze-val kétszeres lengyel bajnok és egyszeres lengyel kupagyőztes volt. Ez a csapat lett utána KEK döntős a következő idényben. Utolsó edzői állomásán az egyiptomi Al Ahly Nationalnál is sikeres: kétszeres bajnok és egyszeres kupagyőztes. Magyarországon dolgozott: Nyíregyházán, Pápán, Debrecenben, Szegeden, a Vasas Izzónál, Pécsett, Újpesten, az FTC-vel, a Videotonnal és az MTK-VM-mel. Összesen 230 magyar bajnoki mérkőzésen ült a kispadon.
1954-ben a világbajnokságon Sebes Gusztáv tanácsadója volt.” 
Forrás: Wikipedia

Facebook
Facebook