Ha magamat veszem alapul, akkor azt kell mondjam, hogy a támadó focit szeretem. Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül, de sejtem azt is, hogy nem mindenki van ezen az állásponton.
Azt gondolom, hogy a futballtörténelemben leginkább a legendás támadók nevei kerültek a köztudatba és a legendás gólokról mesélünk történeteket. Arra mondjuk kevésbé emlékszem, hogy Maldini, Cannavaro vagy éppen Puyol mekkorát mentett, vagy szerelt egy mérkőzésen, viszont előttem van a kép, ahogyan épp a katalán legenda fejel egy óriási gólt 2014-ben, egy Real Madrid elleni el clásicón.
És ugyanígy előttem van Daniel Van Buyten egyik jellegzetes, rövid oldali fejes gólja is – egy 2011-es, Mainz elleni bajnokiról.
Samuel Umtitire sem a jó minőségű védőjátéka miatt fogok emlékezni, hanem a miatt, hogy az ő fejesével sikerült világbajnoki döntőbe jutnia a gall kakasoknak történetük során harmadszor.
A francia futballista kiválóan alkalmazta a védő(k) figyelmének megosztását, mint támadásszervezési alapelvet (Forrás: Ferenczi Attila: A labdarúgás rendszerelmélete avagy a labdarúgás vizsgálatának új koncepciója).
Ennek következménye:
• Fellaini nem látja egyszerre Umtitit és a labdát, és mivel a labdára fókuszál, nem tudja, hogy honnan érkezik a francia.
• Umtiti lendületből támadhatja a labdát, míg a belga védő csaknem álló helyzetből ugrik fel tisztázni –> Fellaini nem tudja távol tartani a támadót a labdától, aki zavartalanul a kapuba fejel. 1-0.
Felfogásunk szerint a játékosnak nem csak a labdás, de a labda nélküli technikáját is fejleszthetjük. A labdarúgás egyik alappillére ugyanis a labda nélküli játék.
Sajátíts el minél több ehhez hasonló technikát velünk, és válj jobb labdarúgóvá!
Legutóbbi hozzászólások